Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
___________________________________________
Van, ami időtálló, örökérvényű. Shakespeare ezt tudta jól. Mert, ha valami soha nem változik és mindenhol, mindig ugyanaz, az csak 2 dolog lehet: a matematika vagy a szerelem. Igen nagy tehetség kell ahhoz, hogy a matekról egy kivételes, időtálló költeményt hozzon létre valaki, így a témaválasztás valószínűleg adta magát. Gyönyörű szavakkal fogalmazza meg azt, amit valószínűleg minden ember érez, mikor szerelmes. Ez a siker kulcsa... No meg persze az, hogy az ember Shakespeare-nek szülessen...:)
